Ön itt áll: A HivatalrólSajtószobaA Hivatal a hírekbenNyomtatott sajtó
Rekordköltségvetéssel indul a Horizont Európa
Horizont Európa költségvetés
2021. április 09.
Utolsó módosítás: 2021. április 14.
Olvasási idő: 11 perc

Idén áprilisban indul az Európai Unió minden eddiginél nagyobb költségvetésű kutatási és innovációs keretprogramja, a 95,5 milliárd eurós Horizont Európa. Kormányzati célkitűzés, hogy Magyarország részesedése ezekből a közvetlenül pályázható uniós forrásokból 2027-re elérje a lakosságával arányos 2,18 százalékot. De vajon hogyan érhető el mindez? Milyen szemléletváltásra van szükség a sikerhez? Mi indokolja az egyetemek központi szerepét a megújuló innovációs ökoszisztémában? Birkner Zoltánt, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal elnökét és Csuzdi Szonját, a Nemzetközi Főosztály vezetőjét kérdeztük.
Az Innotéka 2021. április 9-i cikke.

Háromlábú finanszírozás

A jövő évtől a teljes felsőoktatási rendszerre új finanszírozási szisztémát vezetnek be – tudta meg a Magyar Nemzet. A hazai felsőoktatási intézmények állami normatívája ma létszámalapú, vagyis elsősorban az intézmény méretétől, a hallgatók számától függ. A kormány tervei szerint azonban a következő tanévtől az egész felsőoktatásra vonatkozóan bevezetnek egy háromlábú finanszírozási rendszert, amelyben külön támogatás vonatkozik az oktatás költségeire (továbbra is hallgatóarányos elosztásban), az üzemeltetés, az épületek fenntartásának fedezésére és a tudományos, kutatási tevékenység finanszírozására. Utóbbit a hírek szerint egyrészt a jelenlegi tudományos mutatók – például a minősített kutatók száma és a publikációs aktivitás –, másrészt a releváns egyetemi rangsorban elfoglalt helyezés alapján finanszírozzák. A kapott támogatás tehát sokkal jobban függ majd attól, ki mit tesz le az asztalra. Az osztrák mintán alapuló megoldás célja, hogy a magyar felsőoktatási intézmények versenyképesebbé váljanak. Az intézmények számára a finanszírozás kiszámíthatóbbá válik, jobban illeszkedik az egyetem és az ellátandó feladat sajátosságaihoz. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium a lap érdeklődésére azt is közölte, hogy a szereplőket az objektíven mérhető és számonkérhető minőségi és mennyiségi teljesítményelvárások meghatározásával teszik érdekeltté a hatékonyság és a minőség javításában. A tervek szerint a megítélt állami támogatás nemcsak az adott költségvetési évre szól majd, hanem az állam a felsőoktatási intézményekkel 15-20 éves keretszerződéseket köt, amelyekben kijelölik a fő fejlesztési irányokat, és ezeken belül rövidebb, három-öt éves ciklusokra szóló finanszírozási megállapodásokat dolgoznának ki, így az egyetemek hosszabb távra tudnak tervezni.

– Az előző keretprogramban, 2014 és 2020 között a Horizont 2020 program teljes költségvetésének 0,6 százaléka került Magyarországra. Mennyire lehetünk elégedettek ezzel a teljesítménnyel?

BIRKNER ZOLTÁN: Bizonyos szempontból nincs okunk panaszra, hiszen a 2004-ben vagy azután csatlakozott 13 tagország között ezzel a harmadik legjobb eredményt értük el, 1400 sikeres pályázattal mintegy 350 millió euró támogatáshoz jutottak a hazai szervezetek. Főként az informatika, az agrárium, a közlekedés és az egészségügy területén szerepeltünk jól. Emellett az Európai Unió legnagyobb, felfedező kutatásokat támogató pályázati rendszerét működtető Európai Kutatási Tanács programjaiban is hasonlóan jó számokat tudunk felmutatni. Természetesen ez a teljesítmény nem mérhető össze Németországéval vagy a skandináv államokéval, azonban már nálunk is elindult egy szemléletváltás ezen a téren. Már 2018-ban tudatosan elkezdtünk foglalkozni a 2021 utáni időszakkal: meghatároztuk a stratégiai csomópontokat, és kidolgoztuk, hogyan lehet még hatékonyabban felkészülni a kihívásokra. Véleményem szerint ma sokkal jobb mentális állapotban várjuk az új keretprogram rajtját, mint korábban bármikor. Egy sporthasonlattal élve: a kosárlabdacsarnokot elkezdtük felújítani, a lelátó, a palánk, a pálya, az öltözők már a legmodernebbek, és most zajlik a játékoskeret frissítése.

– Tehát bízhatunk egy erősebb szereplésben az idén tavasszal induló ciklusban?

– B. Z.: Mindent megtettünk és megteszünk ezért. Hatalmas lehetőség előtt állunk, hiszen az áprilisban megnyíló rekord-költségvetésű, 95,5 milliárd eurós Horizont Európa programból már az idei évben is jelentős források lesznek elérhetők a kutatás és az innováció támogatására. Kormányzati célként fogalmaztuk meg, hogy 2027-re Magyarország részesedése a közvetlenül pályázható uniós forrásokból elérje a lakosságarányos 2,18 százalékot.

– 2014-hez képest idén jóval korábban indult a pályázók tájékoztatása és felkészítése az új programra. Miért volt erre szükség?

– CSUZDI SZONJA: Versenyelőnyhöz jut, aki előre gondolkodik, így jóval eredményesebb lehet az újonnan megnyíló felhívásokon. Ezért már a program hivatalos elindítása előtt, februártól gyakorlatorientált online rendezvénysorozatot indítottunk, hogy felkészítsük a hazai vállalkozásokat, tudásközpontokat, egyetemeket és kutatóintézeteket. A sikeres pályázáshoz ugyanis feltétlenül szükséges a program újdonságainak, újfajta szemléletének és követelményeinek megismerése, emellett a tapasztalatok azt is mutatják, hogy a sikerre esélyes nemzetközi együttműködések kialakítását, a konzorciumépítést szintén érdemes minél előbb elkezdeni.

– Milyen elemekből áll a rendezvénysorozat?

– Cs. Sz.: Február 11-én – a járványügyi helyzetre tekintettel – online tartottuk meg nyitórendezvényünket, amelyen áttekintést adtunk az előttünk álló ciklus elemeiről. Annak ellenére, hogy a Horizont Európa szerves folytatása az előző hétéves periódus Horizont 2020 keretprogramjának, mégis számos új elemmel bővül. Ilyenek például a szektorokon és technológiákon átívelő együttműködéseket ösztönző klaszterprogramok, a legfontosabb társadalmi kihívásokat célzó missziók vagy az uniós, tagállami és ipari társfinanszírozással megvalósuló stratégiai kezdeményezések. Ezt követően egészen március végéig heti 2-3 tematikus eseményt tartottunk, ahol nemcsak tájékoztató előadásokkal vártuk az érdeklődőket, hanem konzultációs lehetőséget is biztosítottunk a felmerülő kérdések megvitatására. Március végén pedig egy nagyszabású, egész napos szakpolitikai programnyitó eseményt rendeztünk. A rendezvénysorozaton túl az NKFI Hivatal számos eszközzel segíti a hazai pályázókat: a keretprogram témáira szakosodott nemzeti kapcsolattartó szakértők tanácsadói tevékenységével, pályázatírói és pályázatmenedzsment–tréningekkel, az innovatív kis- és középvállalkozásoknak, kkv-knak szóló mentorprogrammal, a pályázatok előértékelésével és hazai forrásokból indított rásegítő pályázatokkal is támogatja a konzorciumépítést és a szükséges önrész előteremtését.

– Kiket tudnak bevonzani ezekre az online rendezvényekre?

– Cs. Sz.: A nemzeti kapcsolattartók hálózatában olyan munkatársaink dolgoznak, akik széles kapcsolati hálóval rendelkeznek az adott tématerületen, és ismerik, rendszeresen tájékoztatják az uniós pályázásban érdekeltté tehető hazai szervezeteket, vállalatokat és innovátorokat. Számos intézménnyel szakértői szinten is együttműködnek, vagyis bevonják őket a keretprogram pályázatainak alapját képező munkaprogramok véleményezési folyamatába. A felkészítő rendezvényeinket számos kommunikációs csatornán – a többi között a honlapunkon és közösségi oldalainkon is – nyilvánosan is meghirdetjük, illetve a felsőoktatási intézményekben és az újonnan induló nemzeti laboratóriumokban kialakított H2020/Horizont Európa kontaktpontokon keresztül is igyekszünk minél több potenciális pályázóhoz eljutni. Biztató az érdeklődés, a nyitórendezvényre több mint 500 regisztráció érkezett, de a tematikus webináriumokra is a 100 fő feletti részvétel volt jellemző. Határozottan lát szik, hogy az innovációs ökoszisztéma szereplői is nagy várakozással figyelik az új keretprogram lehetőségeit, amely még nagyobb hangsúlyt helyez arra, hogy a támogatott projektek valós társadalmi kihívásokra reflektáljanak. A programok tartalmának kialakításában mind hangsúlyosabban megjelennek az állampolgárok igényei, és felhasználói oldalon is bevonják őket az eredmények hasznosításába. Az új szemlélettel bővül a potenciális pályázói kör is: fontos célcsoportokká válnak például a nonprofit szervezetek és önkormányzatok, amelyek korábban nem tudtak bekapcsolódni a pályázásba.

– Milyen konkrét célokat lehet látni az új programon belül?

– CS. SZ.: Az Európai Unió új keretprogramjának megközelítése egyre inkább ösztönzi a különböző szektorok konstruktív együttműködését egy-egy probléma, kihívás közös kezelése érdekében, ez számos olyan területet kapcsolhat össze, amelyeket korábban egymástól függetlenül kezeltek. Így kerültek egy csoportba például a klíma, az energetika és a mobilitási kérdések, vagy éppen a digitalizáció, az ipar és az űrkutatás. Horizontális célként jelenik meg a klímaváltozással kapcsolatos kihívások kezelése; a keretprogram költségvetésének 35 százalékát erre kívánják fordítani. A zöld átmenet támogatásán kívül a digitalizáció elősegítése ugyancsak számos programrészben előtérbe kerül. Új eszközként jelennek meg az úgynevezett missziók is, amelyek egy-egy különösen fontos társadalmi kihívás – mint a rákkutatás, a klímaváltozás, az intelligens városok, a talajegészség, az egészséges óceánok és tengerek – területén érnek majd el belátható időn belül konkrét eredményeket. Ilyen cél például, hogy 2030-ra az unióban legyen 100 karbonsemleges város, vagy hogy hárommillió rákbeteg életminősége javuljon a rákkutatás révén.

– Korábbi előadásaiban és nyilatkozataiban többször is említette, hogy az új ciklus sikeréhez elengedhetetlen a szemléletváltás. Mivel tudták elősegíteni, hogy ez a folyamat elinduljon?

– B. Z.: Magyarország nemzetközi összehasonlításban is jól áll a tudományos eredményeket tekintve, de nem megfelelő azok társadalmi hasznosulása a gazdaságban, a termelőszférában. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium létrehozásával az innováció ösztönzése minden eddiginél magasabb szintre került. Sikerült a legfontosabb társadalom- és gazdaságpolitikai célok közé emelni, hogy a hazai ökoszisztéma szereplői már ne csak „innoválgassanak”, hanem a növekedés motorjai legyenek. Korábban is voltak kiváló kutatóink, jó egyetemeink és ambiciózus nagyvállalataink, azonban ezek a szereplők ritkán találkoztak egymással. Ráadásul a hazai kkv-k közül nagyon kevesen kapcsolódtak be az innovációs térbe, így ezen a téren is szemléletváltást kellett elérni. Palkovics László személyében olyan szakember került a minisztérium élére, aki az ipar és a tudomány világát egyformán érti és ismeri, így sokat tud tenni a két szféra hatékony összekapcsolódásának érdekében. Világossá tettük az érintettek számára, hogy minden egyes államilag támogatott fejlesztés esetében meg kell jelennie gazdasági haszonnak, azaz a kutatások már nem pusztán önmagukért valók, hanem egyúttal a közjót is szolgálják.

– Hogyan láttak hozzá az átalakításhoz?

– B. Z.: A feladat adott volt: össze kellett kötnünk a hazai innovációs ökoszisztéma szereplőit egymással, mégpedig úgy, hogy ez ne álljon meg egy-egy szigetszerű pályázat szintjén. Folyamatos együttműködésre van szükség, olyan közös munkára, ami az érintettek közötti szálakat jóval szorosabbra fűzi, mint korábban bármikor. Ennek előfeltétele, hogy a tudásteremtő szférában is megjelenjen a piaci szemlélet. Kizárólag így születhet olyan tudás és tudományos teljesítmény az egyetemeken és a kutatóintézetekben, amire valóban szüksége van a piacnak. Egyesével találkoztunk a felsőoktatási intézmények vezetőivel, akik azonnal megértették, hogy ebben a térben mindenkinek jut szerep, és a kultúraváltásnak köszönhetően új dimenzió nyílik meg előttük. Ennek ösztönzésére az alkalmazott kutatási felhívásainkat is célorientálttá tettük, az uniós prioritásokhoz igazodva négy kiemelt tématerület – ipar és digitalizáció, biztonságos társadalom és környezet, egészség, valamint kultúra és család – köré csoportosítottuk. A hazai egyetemek és kutatóintézetek az elmúlt két esztendőben kizárólag e logika alapján fogalmazhattak meg belső humánerőforrás-fejlesztéseket, doktori programokat, intézmények közötti, nemzetközi vagy éppen ipari együttműködéseket. Az egész struktúrát abba az irányba tereltük, hogy e logika szerint célorientáltan gondolkozzon.

– Milyen más konkrét lépések valósultak meg eddig?

– B. Z.: Napjainkban az egyetem már sokkal többről szól, mint pusztán az oktatás és a kutatás. Mindig is hittem abban, hogy a hazai felsőoktatási intézmények az innováció központi szereplőivé tudnak válni. Ezt segíti elő a többi között a nemzeti laborok, az egyetemi kompetenciaközpontok és a tudományos parkok országos hálózata. Segítettük az egyetemeket, kutatóintézeteket a specializálódásban is, hogy amiben a legjobbak, azon legyenek képesek másokkal összefogva, világszínvonalon dolgozni. A nemzeti laborok, mint integrált és témákra szakosodott tudásközpontok, például lehetővé teszik, hogy ne egy-egy egyetem néhány kutatója, hanem az adott szakterület minden releváns tudása – például a mesterséges intelligencia esetében 230 együttműködő partner – együtt látszódjon, amikor Magyarország képbe kerül. A megoldásközpontú gondolkodásmód és a vállalkozói kultúra szélesítésére több mint húsz felsőoktatási intézmény részvételével elindítottuk Magyarország első egyetemi szintű startup képzését. De nem csak a hallgatókat, az egyetemeket is meg kell tanítanunk arra, hogyan valósítsák meg az álmaikat, hogyan legyenek hatékonyak. Egyrészt a közjó érdekében, másrészt önmaguk finanszírozásáért.

– Mire képesek ma az egyetemeink a nemzetközi térben?

– B. Z.: Ma már valóban nem elég Magyarországon elsőnek lenni. A verseny jó ideje globális szinten zajlik, és ha nem hozol létre valami nagyon egyedit, akkor gyakorlatilag esélyed sincsen az élvonalban maradni. A nemzetközi rangsorokban elért helyezések fogódzót, viszonyítási alapot jelentenek. Egyre nyilvánvalóbb, hogy már ahhoz is rengeteg energia kell, hogy egy-egy egyetem megőrizze a pozícióját a nemzet közi térben, az előrelépéshez pedig még sokkal több kell. Ugyanakkor az sem kérdés, mekkora hozadéka van annak, ha egy egyetemnek sikerül bekerülnie a Top 200-ba: meredeken emelkedni fog a külföldi hallgatók száma, magasabb tandíjat kérhet el, a legkitűnőbb oktatókat is képes lesz magához csábítani és megtartani. Ami a hazai egyetemeket illeti, a Times Higher Education legfrissebb rangsorában a Semmelweis Egyetem 31 helyet lépett előre, így továbbra is a világ legjobb 500 felsőoktatási intézménye között jegyzik, és az ötven legtöbbet javító egyetem között van. Legnagyobb mértékben a tudományos publikációk idézettségét és a kutatást elemző indikátor értéke emelkedett, ebben az egyetem jelenleg a 426. helyen áll a listán. Az ELTE és a Pécsi Tudományegyetem a 601–800. sávban, míg a Debreceni Egyetem a 801–1000. sávban szerepel. A minőségi javulás folyamata tehát láthatóan elindult: az egyetemek egyre inkább betöltik új szerepüket, érzékelhetően bővítették kapcsolatrendszerüket. Biztos vagyok benne, hogy néhány éven belül ez a fejlődés a nemzetközi rangsorokban is megmutatkozik.

Forrás: Innotéka

Utolsó módosítás: 2021. április 14.
Visszajelzés
Hasznos volt az oldal információtartalma az Ön számára?